Ha már az előző postban elkezdődött ez az európai focis összehasonlítás, engedtessék meg még egy párhuzam a Brett Favre sztorival kapcsolatban.

Tegnap az AC Milan játszott a Real Madriddal a bajnokok ligájában. Itt a világ egyik legjobb középpályása, Kaká volt a nagy hazatérő, és nem volt fújolás, sem a bevonuláskor, sem a végén. Érezhető volt a Milan játékosain, hogy tisztelik őt. Nem volt rugdosódás, még Ambrosini is, aki vagy tízszer szerelte nem mindig a legkifinomultabb eszközökkel, utána rendszeresen felsegítette a földről, néha összemosolyogtak, látszott, hogy Kaká még mindig tiszteletbeli tagja a „családnak”.

A meccs végén a közvetítést sem keverték le olyan hirtelen, mint mostanában szokás. Vártuk, hogy mi fog történni, hogyan búcsúzik egymástól a tömeg és a tékozló fiú. Kaká feje fölé emelte kezét, és körbefordulva megtapsolta a közönséget, erre hetvenezren (vagy amennyien legalábbis ott voltak még a meccs végén) tapsoltak vissza.

Ugyanez a szituáció a Lambeau Fielden, egész máshogy zajlott volna. Nem érzem, hogy az amerikai futballban benne lenne ugyanez. Brett, ha megtapsolod a Green Bay szurkolókat, mit fognak gondolni a csapattársaid? Hogy állnak majd mögéd a következő Vikings meccsen? És ha nem tapsolod meg őket, mit gondol majd a szurkoló? Tán, hogy végleg hátat fordítottál nekik, és tényleg megtagadtad a közös múltatokat? 

Ez a sport más. Itt nincs kisasszonykodás, mindig nyerni kell. Nem hozhatjuk le a meccset ikszre, ha nálunk van a labda mindenképpen menni kell előre. Mindig a pillanatnyi célért kell küzdeni. Nincsenek kategóriákkal jobb-rosszabb csapatok a ligában, melyek egyértelmű minőségi ugrást jelenthetnének egy játékos életében (Milánóban mondhatták, hogy „rendben van Kaká, mostanában nem megy túl jól a csapatnak, kinőttél minket, tudjuk ezt jól, menj, láss világot, keress egy kis pénzt, várjuk, hogy ha majd harmincvalahány leszel visszatérj még hozzánk egy kicsit levezetni”). Itt ha velünk vagy, velünk kell lenned száz százalékig. Nincs kikacsintgatás, integetés a régi haveroknak, bele kell döngölni a földbe azt, aki szembejön…whatever it takes…

De ezért is szeretjük a tojásos focit…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.