Túl a szezon derekán lassan eljátszadozhatunk a gondolattal, ki juthat el az NFL-nek nevezett kis kirándulás legvégéig, egyszerűbben, melyik csapat nyerheti meg az idén (na jó, jövőre) a Super Bowl-t.

Fölösleges komolyan vennünk az erről alkotott televíziós szakkommentátori véleményeket, nekik nyilván semmi sem drága, az egyik héten ezt mondják, a másikon azt, a lényeg, hogy érdekes legyen (annál pedig nincs érdekesebb, mint mikor egy nagy szaktekintély bejelenti, hogy tévedett, majd ezen kedélyesen el lehet viccelődni a stúdióban). Szintén értelmetlen bedobni a "nagy kérdést" a nézők tömegébe, mert mindenki saját szurkolói elfogultságától, vagy a riválisok esetleg jobb szereplése miatt vágyott elégtételtől befolyásotatva fogja ezt megválaszolni.

Ha az igazságot keressük, nézelődjünk arrafelé, ahol kőkemény pénz kavarog a kérdés körül, forduljunk a fogadóirodákhoz. Ha szeretnénk egy valóban hiteles és racionális alapokon nyugvó listát összeállítani az NFL 32 csapatának erősorrendjéről, ez egy komolyan vehető forrás. Keressük a választ tehát az alábbi listában, és vegyük a bátorságot, hogy vitatkozzunk vele egy kicsit.

A csapatokat oddsok szerint beleerőszakoltam néhány kalapba, ötös, tízes lépcsőnként, lássuk őket eszerint.

1. kalap - 1-5-ös odds

Nem meglepetés, hogy a két veretlen csapat áll az élen. Érdekes azonban, hogy minimális eltéréssel ugyan, de a fogadóiroda a Saints-et rangsorolja első helyre. Vajon egy közepes teljesítményt nyújtó védelem, vagy egy jó, de sérülésektől tizedelt a jobb? Vajon a Saints talpon maradt volna a New England ellen úgy, mint a Colts, vagy esetleg még több pontot kapott volna? Mindenesetre bátor dolog bármelyik csapatról kijelenteni, hogy jobb mint a másik.

2. kalap - 6-10-es odds

Szintén két csapat, a Vikings és a Patriots. A Minnessotával kapcsolatban érdekesség, hogy mindössze egy vereséggel állnak, mégis egyenértékűnek tekintik őket azzal a New Englanddel, mely már háromszor bukott, és holtversenyben csak ötödik a liga összesített ranglistájában. Az irodák tehát kissé elnézőek mind a Patriots botlásaival, mind a Vikings sikereivel szemben.

3. kalap - 10-20-es odds

Hihetetlen, de az ötödik legesélyesebb Super Bowl várományos a Cincinnati (nem hiába dícsértem őket pár posttal lejjebb), utánuk lohol a Pittsburgh és a San Diego. Figyelem, csak AFC csapatok (ezzel az első három kalap alapján már 5-2-re vezet az AFC). Érdekes, hogy nem fér be ebbe a kalapba a szintén AFC-s, Steelers-el és Chargers-el azonos mérlegű Denver Broncos, sőt, ők 51-es oddsal erősen a "futottak még" kategóriába csúsztak a fogadóirodáknál. Hozzáteszem, a mellékelt screenshot készítésekor még nem lehetett tudni, hogy Kyle Orton sérülése ellenére valószínűleg vállani tudja a játékot, de ez gyöngécske érv, ha az igazi okot keressük tegyük föl a nagy kérdést: a Denver Broncos nyeri a Super Bowlt? Tudjuk jól, hogy nem...

Ezzel gyakorlatilag szerepelt mindenki, aki igazán esélyes, mazsolázzunk a lista aljáról, sorrendben:

Cowboys, Cardinals, Ravens - kb. az első kalap oddsainak hatszorosa, de tényleg hatszor rosszabbak ezek a csapatok? Nyilván nem, de oddsaik azt üzenik, hogy ezek még mind nagyon jó gárdák, fogadj rájuk sok pénzzel mert rengeteget nyerhetsz.

Eagles, Giants - Ez teljesen fair, nincs értelme vitatkozni. A lista a jelenlegi eredmények alapján összeállított erőviszonyokat mutatja, de sejthető, hogy az alapszakasz végére legalább egyikük biztos följebb kapaszkodik egy kicsit.

Broncos, Packers - A Broncosról már szóltam fentebb, érdekes, hogy pont azonos erősségű csapatként szerepelnek, pedig ha jövő héten egymással játszanának (mondjuk a Lambeau fielden) és inkább a Green Bayre tennék.

Houston, Atlanta - Ez mindkét csapatra nézve hízelgő. Bár én itt húztam meg a lista alsó határát, látnunk kell, hogy olyan csapatokat előznek meg, mint a Dolphins, Titans, Jets, Panthers, Bears vagy Jaguars. És bár ezek a gárdák azért állnak a lista alsó felében, mert már túl sok vereségük van ahhoz, hogy sima útjuk legyen a playoffba, ettől még harapósak. A Houston, Atlanta páros bármelyikük ellen meg tudna izzadni, vertek már meg csapatokat ebből a klikkből, de ki is kaptak már néhánytól.

Szóval tényleg a Saints nyeri a Super Bowlt? Fiúk, szerintem még ne tegyétek jégre a pezsgőt... 

Ja, és Lions for Super Bowl...

Ha van az amerikai fociban unnecessary roughness, akkor minden más kontakt necessary roughness?

Haha...

Gondolom azért Roger Goodell nem erre alapozza az amerikai anyukáknak szóló, általános iskolás, utánpótlás toborzó kampányt, és egyéb PR akciókat...

I'm sorry Ma'm...it's necessary...

Ébresztő uraim! Végre van csapatunk?

Tegnap este nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy melyik meccs kerüljön képernyőre otthon. Bár a Sport TV által közvetített Jets-Jaguars az eredményt és statisztikákat nézve fordulatosabb lehetett, mégis a Bengals-Steelers érdekelt jobban.

Kedvelem a Bengalst, de - emberi gyengeség - elsősorban nem szakmai, hanem esztétikai szempontok miatt. Ők ugyanis az egyetlen amerikai futball csapat, akik a csapat arculatát nem csak egy apró logo, vagy sisakra fújt jelkép formájában jelenítik meg. A tigriscsík ott van a teljes sikakon, a mez vállrészén, a nadrágon, vagyis minden olyan lehetséges helyen, ahol a sötétnarancs alapszín megjelenik. Az pedig, hogy tizenegy srác narancssárga-tigriscsíkos hacukában szaladgál a pályán, és még komolyan is gondolja, önmagában szórakoztató.

Ezen kívül másért az utóbbi néhány évben nem is nagyon volt érdemes nézni a Bengals meccseit, de az idén valami megváltozott. Mindig harapott ez a bengáli tigris, villogtatta körmeit, látszott, hogy tudnak támadni, viszont kapták is a pontokat gazdagon. A tegnapi volt az első meccsük az idényben, amit teljes terjedelmében végig tudtam nézni, és az kell mondanom, helyre lett hozva ez a védelem, most már inkább a támadó szekciónak kellene villognia a teljes sikerhez.

Nem nagy bölcsesség elmondani egy mérkőzésről, amin sok mezőnygól mellett mindössze egyetlen touchdown volt, és azt is visszahordásból szerezték, hogy elsősorban a védelmek csatájáról szólt. Érdemes azonban megnézni, hogyan is teljesített ez a Bengals defense. Az, hogy Ben Roethlisberger nyomás alatt játszott végig, nem nagy újdonság. Big Bennek lételeme ez a helyzet, szerintem imádja, ha az összeomlás határán van a zseb, úgy kell kitáncolnia belőle, hogy két-három bengáli tigrist ráz le közben a hátáról, és ezután kell passzolnia egy pontosat. Tudják ezt már az elkapói is, Holmes néha egészen furcsa route-okat fut, biztosan nincs benne a playookban az, hogy háromszor- négyszer keresztbe kell szaladni a pályát, amíg az ember labdát kap. A védők pedig az utolsó pillanatokban már szinte leállnak, látható, hogy a mindjárt fűbe harap ez a nagy ember, vége a playnek, már mindenki sétál a pályán, de Big Ben mégis eldobja a labdát, látszólag a semmibe, majd harminc yarddal arrébb mégis arra szalad egy elkapó, és az ölébe esik. És ettől (is) működik a Steelers, ezzel lehet Super Bowlt nyerni.

Most is megvolt ez a nyomás, de a szokásosnál erősebb. Lett is belőle négy sack, ami még nem eredményezné feltétlenül a Steelers bukását, úgy viszont, hogy ezt egy halálosan pontos második sor támogatja, már könnyű elvérezni. Árnyékként tapadtak az elkapókra, mindig volt egy benyúló kéz vagy egy gyorsabb láb. Tudták mi fog történni, majdnem tökéletesen olvasták a Pittsburgh játékait. Az, hogy Roethlisberger megúszta egy interceptionnel, elsősorban a szerencsének köszönhető. Big Ben negyvenet passzolt, de csak hússzor tette sikeresen, a meccset pedig 51,5-ös ratinggel zárta. Ez nagyon sovány egy olyan QB-től, akinek a szezon átlaga a meccs előtt 104,5 volt. Ráadásul az embernek nem volt olyan érzése, hogy különösen rossz napot fogott volna ki, vagy, hogy ő személy szerint kevesebbet tenne le a pályára tudásából, mint egyébként szokott. Mindössze csak kiderült, a bengáli tigris - ha védő - az acélt is kettéharapja. Ha a támadósor is kihasználta volna az adódó lehetőségeket, akár megalázó Steelers vereség is lehetett volna ebből, de előttük is ott volt az "acélfüggöny", ami kínkeservessé teszi a pontgyártást.

Távol álljon tőlem, hogy így a szezon derekán az egekbe magasztaljam a Bengalst, viszont érdemes megnézni az eddigi eredményeket és a további sorsolást, a tények nem hazudnak.

Bukások: Eddig a Denver és a Houston vitt haza tigris skalpot. Ezeket nem is nevezném feltétlenül nagy bukásoknak, mert ezek a csapatok fognak még néhány értékes trófeát tenni a vitrinbe az idén (legalábbis a Houston biztosan, a Broncosnak ehhez vissza kell kanyarodnia a szezon elején mutatott formájához, de ez egy másik történet). Mérlegük így most 7-2.

Divízión belül: A konferencián belüli mérlegük beszédes 5-0. Kétszer elkapták a Steelerst (egyetlen fájdalmuk az lehet, hogy ezek mellett csak egyszer bukott a szezonban a Pittsburgh, így csak egy győzelemmel vezetnek előttük). Ugyanígy elintézték kétszer a Ravenst, így már csak egy meccsük van hátra, otthon a Cleveland ellen megszerezhetik a 100%-os  divízión belüli mérleget. Ezzel, bármi is történjen, illene meglennie az első-második helynek a négy csapat között.

Konferencián belül: csak a veretlen Colts előzi meg őket, ami elég hízelgő. nyomukban lohol 6-3-as mérleggel a Denver (de nagy kár volt azért a boltásért), a Pittsburgh, a New England és a San Diego. A névsorból érezhető, hogy ennél a sorbanállásnál komoly könyöklés lesz a felső pozíciókért.

Menetrend: És itt, a szokásos számolgatásnál jön a lényeg. A következő három meccs három kötelező győzelem kell, hogy legyen az Oakland, Cleveland, és Detroit ellen (ezzel 10-2). Ezután jön két erős vidéki túra, a Vikings és a Chargers, amire azt mondom, hogy ha a Steelers és a Ravens kétszer megvolt, ebből az egyiket - valószínűbb, hogy a San Diegot - be kell darálni (ezzel 11-3). A végén marad levezetésnek a Kansas City és a Jets, számoljunk itt is két győzelemmel (13-3, ezzel nem megbántani akarom a Jets szurkolóit, az ő csapatuk most 4-5-ön áll, jövő héten New Englandbe, a szezon vége felé Indianapolisban utaznak, ezzel borítékolható az idén hét vereség, így nekik a szezon végén már mindegy lesz).

Vegyük föl ezután a pesszimista szemüveget, és kaparjunk le még egy győzelmet a korábban ismert, csetlő-botló Bengals emlékére, ezzel a mérleg 12-4-re módosul.

Értékelés: Ezzel a mérleggel lehet playoffban gondolkodni. Előfordulhat, hogy wild card meccsel kell majd kezdeni, de oda lehet érni a legjobbak közé. Ne számítsunk a szezon hátralévő részében sem óriási pontzuhatagokba, inkább a tegnapihoz hasonló védelmi csatákon múlhat a siker. Lehet mondani, hogy a Cincinnatinek nem kellett igazán komoly csapatok ellen bizonyítania, de a Steelers elleni eredményeket sem érdemes alulértékelni. A Bengals a szezon következő részében a Vikings és a Chargers ellen bizonyíthatja, nem érdemtelen a mostani pozíciójuk, utána pedig - örök közhely - a playoffban bármi megtörténhet.

Érdemes lesz figyelni rájuk az idén...

Az egyszeri blogíró rákattint első kommentelője nevére, hogy megnézze ki is ő, mi is ő, és mit talál? Egy sajátjához hasonló blog kezdeményezést.

Álljon hát itt kollegalitásból a szomszéd blogjának címe is: gridiron.blog.hu

(A szomszédi viszonyról még annyit, hogy Photoshopban összehasonlítottam a lapjainkon szereplő futballpálya fotókat, és megállapítottam, hogy a pázsit nála zöldebb.

Az ő története egy elemzéssel indul a magyar bajnokság háza tájáról, ami azért is volt számomra érdekes olvasmány, mert az amerikai foci hazai viszonyairól viszonylag keveset tudok. Aki hozzám hasonlóan hiányos ismeretekkel rendelkezik, vagy pusztán csak érdekli a hazai csapatok statisztikáinak összehasonlítása olvassa el ezt az elemzést. 

A Titans tényleg ilyen rosszul szerepelt? Amikor az aréna kupán láttam őket ámerikai irányítóval, döntőben a Wolves ellen, azt hittem, nagyon pengék lehetnek a bajnokságban.

Go Titans!

A csütörtöki Bears-49ers meccs értékelésénél kissé árnyékot vet az érékítéletemre, hogy egy komolyabb összeget sikerült buknom ezen...nem baj, ezen még túllépünk valahogy. Nem csak ez mondatja velem, hogy az a tény, hogy a medvéknél évek óta képtelenség egy épkézláb irányítót összekukázni valahonnan skandallum...

Nem láttam a mérkőzést, de a precíz futballrajongó tudja, hogy sokszor beszédes a statisztika is önmagában, és átböngészi a meccs után, hogy miért is tud két közepes képességű csapat elképesztő 6-10-es eredményt elérni egy kiemelt rangadón. Mi volt srácok, esett a hó? Csúszott a labda, vagy nem volt nyele?

Na de vissza a QB problémához. Néhány éve fogta magát ez a Bears védelem és becipelte a támadósorát a Super Bowl-ra, de azt is sikerült elmujáskodni. Ezután Lovie Smith végre megértette, ami rajta kívül pármillió Bears rajongónak már hónapokkal azelőtt nyilvánvaló volt, Rex Grossman nemcsak, hogy nem fogja megszerezni nekik a bajnoki gyűrűt, de képtelen arra, hogy vezére legyen bármilyen csapatnak legyen az akár cserkészegylet vagy hímzőszakkör.

Most hagyjuk az egyéb kítérőket, ugorjunk arra a fejezetre, amikor megérkezett a titkos fegyver, Jay Cutler (a Cutler-Orton cserét én nem értettem, de most úgy tűnik, hogy pont ezért lehet Josh McDaniels a Broncos edzője, nem pedig én). És hová jutottak ezzel a kedves úriemberrel? 5 interceptionig a tegnapi meccsen, amivel még egy tisztes 33,6-os QB ratinget is sikerült elérni. Nézzük az idei mérleget (hátha ez csak egy apró botlás volt) 14 TD, 17 interception. Ha Jay belehúz akár még több TD-je is lehet a szezon végén, mint eladott labdája.

Kritika mellé illik megoldási lehetőséget is felvázolni. Kedves medvék. A szent cél érdekén tessék elveszíteni az idén az összes többi mérkőzést, így hamar tetszik majd választani a drafton valami fiatal, nyeretlen kétéves QB fenomént.

Utószó egy kicsit már megenyhülve...

Jay, ha téged is becipel a defense a playoffba, ígérd meg, hogy másképp lesz, mint az elődöddel. Nem lenne rossz, amit csinálsz, most is passzoltál 300 yardot. Vedd elő a klasszikus iskolát, és dobd ki a stadionból a labdát, ha úgy érzed szorongatnak. Majd rúgtok egy field goalt, a defense meg teszi a dolgát. A bears irányítója nem baj, ha nem TD király, ide csak biztos kéz kell és nulla kockázat. Keep going, boy...

Hú, de mennek ezek az állatos címek...

Most olvasom csak, hogy...:

Tony Dungy says Michael Vick could potentially wind up in Buffalo, which he says previously discussed signing the quarterback

                                                                                             -nfl.com-

Vagyis Tony Dungy szerint Michael Vick Buffaloban köt majd ki, és sajnos hajlamos vagyok hinni a hozzá hasonló nagy emberek nyilatkozatainak.

De miért kell ezt? A liga egyik legizgalmasabb játékát nyújtó irányítója kerüljön be a létező legunalmasabb csapatba? Letöltendő börtönbüntetés ide vagy oda, imádtam amit ez a srác annak idején az Atlantában csinált. Nem tudom lesz-e még valaha ugyanolyan, mert a jelenlegi tudása gyakorlatilag nem ítélhető meg az alapján amit mostani csapatában wildcat toyboy-ként mutat, de ha kap egy igazi második esélyt, nem lehetne egy rendes csapatban?

Emlékszem az egyik szezon végén a Falconsnál Jim Mora Jr. edzővel állandó konfliktusaik eredményeként a szezonzáró meccsen Mora nem engedte futni. Csak a zsebből passzolhatott, kimozognia sem nagyon volt szabad (ekkor persze az Atlanta már nem volt playoff várományos, lehetett "szórakozni"). Ez lesz majd Buffaloban is, ahol most éppen elkapó posztra költötték a legtöbbet (Terell Owens), még ha nem is bizonyult nagyon sikeresnek az igazolás?

Ha letelik a mostani "büntető éve", sokkal inkább látnám szívesen a Dolphinsban. Ott egyébként is divastos mostanában a trükkös játék, és kapna egy temperamentumos olasz-amerikai edzőt, akivel biztos gyakran üvöltöznének egymással a meccsek szüneteiben, de a végén sokszor győztesen pacsiznának.

Kedves Sparano Úr! Kérésem ugyan szakmailag biztos nem megalapozott, de tessék csak a rengeteg eladható 7-es számú kék dzsörzére gondolni, és pörgetni a dollárjeleket a szeme előtt!

Vick for the Dolphins....please...

Végignéztem egy gyors kereséssel, hogy ki, mit írogat mostanában NFL témában itt a blog.hu-n és találtam egy érdekességet. A philly.blog.hu egy kizárólag Philadelphia Eagles-el foglalkozó kis rajongói csoportosulásnak tűnik, szerzője gyakran mélyen elemezve taglalja a csapat háza táján zajló eseményeket, láthatóan jelentős háttérismerettel.

Az alábbiakban utólagos engedelmével közlök egy rövid részt a legfrissebb postból, mely az Eagles Dallas elleni botlását taglalja: 

Nem értem...

 

• miért rúgunk FG-t 4:27-tel a vége előtt, ha nincs több időkérésünk és egy Dallas Offense-t kell megállítani
• miért fogy el a tudomány, ha egy yardot kell haladni
• miért tud Austin labdát kapni 3 védő között
• miért nem hívtunk több trükkös playt
• miért kellett megint több ezer yard büntetést beszedni
• miért nem tudunk szoros meccset nyerni (most már 2 éve, csak fölényes győzelem, vagy vereség)
• miért kell eszetlenül blitzelni minden szituációban (PO részvétel jár a legtöbb sackért a ligában?)

Üdv!

Csak csendben merem mondani, nehogy az itt lakozó vérmes Eagles drukkerek lehurrogjanak... :-)

Az egy yardnál történő "tudományelfogyás", field gól rúgás, trükkös play hiány szerintem két dolgon múlik:

- egy edző aki már nagyon régóta áll a partvonalon ugyanannál a csapatnál, és egyébként sem a legfrisebb "új hullámot" képviseli a 32 Head Coach között nem dönt másképp. Ha pedig a trükkös play fantázia abban merül ki, hogy Vick néha pályára lép és játszanak egy wildcatet, az kevésé. Ráadásul az Eagles wildcatben jóval kevésbé "bevállalós", mint a felállást újrafeltaláló Dolphins. Nem lehet "félig-meddig", vagy "csak egy kicsit" trükkös playeket játszani, ilyenkor fel kell tenni mindent egy lapra. Egy ilyen edző viszont nem tenne ilyet, neki előny kell a bátorsághoz (egyébként nem hibáztatom nagyon, ez is egy iskola).

- Kell egy olyan QB aki mindezt ki tudja rakni a pályára. McNabb nagyon jó, látványos amit produkál, mindene meglehetne ahhoz, hogy a legjobb legyen. De nincs meg benne az a könyörtelenség, ami pl. Manningnél vagy Bradynél néha érezhető. Amikor hátrányból elindul a csapat, felszántják a pályát, és látod a QB-n, hogy demoralizálja az egyébként vezető ellenfelet. Emiatt aztán a csapattagok is elhiszik, hogy supermenek és minden sikerülni fog nekik.

Az Eagles lehetne még bajnok is az idén. Csak Mcnabb igyon vért, a bajszos kolléga (vagy nem is tudom ki hívja a playeket nálatok) meg akarjon "csajozósabban" focizni.

(Mindemellett respect Eagles, kíváncsian várom mi lesz ebből a szezonból)

 Kiegészítésként még egy pár gondolat Andy Reidről. Megnéztem az adatlapját az Eagles honlapján, csak a bulvárosabb érdekességek:

- on your iPod - Creedence Clearwater Revival

- favorite book - The Bible / Book of Mormon

A cinikus énem azt mondatja velem, hogy ez sokmindent megmagyaráz. A fociszerető énem szerint viszont egy tapasztalt head coach, és igazi karakter az NFL edzők között (bár a karaktertől állatos hasonlat jut eszembe rozmárral, vagy rajzfilmes a fejre szerelt gőzkieresztő csappal, mint a Szaffiban). Feltételezem, hogy van annyi szakmai tudása, hogy pontosan tudja, mit lehet kihozni ebből a gárdából, már csak fejben kellene kicsit rendbetenni őket. Több szerencsét nekik, a sorsolásukat elnézve még nincs veszve semmi.

A bejegyzés eredetije egyébként itt olvasható.

Csak kíváncsiságból végigfutottam az NFL két veretlen csapatának (New Orleans Saints, Indianapolos Colts) menetrendjét, hogy megnézzem meddig tartható fenn ez a mérleg.

Egyébként erős volt a gyanúm, hogy ezen a héten az Indianapolis elhasal, nagyon kellett volna a Houstonnak az a csoporton beüli győzelem, ha Matt Schaubnak kijön a lépés, benne lehetett volna egy Colts verő játék. A Saintsbe vetett hitem egészen addig a pontig nem látszott megingani, amíg Drew Brees el nem adta a labdát a meccs elején. Aki emlékszik a szituációra, láthatta, hogy a pálya túloldalán két ember is üresen szaladgált.

De végül, mint láthattuk a dolgok másképp alakultak, és bár mind a Coltsot, mind a Saintset megszorongatták egy kicsit ezen a héten, mégis mindketten kikaparták maguknak a győzelmet. De hogyan tovább, mi lesz a mérlegük a szezon végén?

Colts:

10 - New England Patriots - És véget is érhet az utazás? Ez "A MÉRKŐZÉS" ezen a héten. A baljós előjelek ellenére szerintem ezt is behúzza a Colts (és ezzel a NE bajban lehet, mert utána jön a Jets, majd New Orleans, sok sikert fiúk). 9-0

11 - @ Baltimore Ravens - Ismét egy nehéz eset (a Ravens az idén bárkit meg tud verni, és bárkitől ki tud kapni). Ennek ellenére inkább Colts győzelmet tippelek. 10-0

12 - @ Houston Texans - A nagy visszavágó, de már idegenben. Mondjuk azt, hogy az előző két hét bizonytalansági faktorát is bekalkulálva, írjuk be ide az első vereséget Manningéknek. 10-1

13 - Tennessee Titans - Ez nem okozhat nagy problémát. 11-1

14 - Denver Broncos - Szintén egy komoly összecsapás, follyon a kékek vére. 11-2

15 - @ Jacksonville Jaguars - Kötelező győzelem. 12-2

16 - New York Jets - Ezt is hozni kell. 13-2

17 - @ Buffalo Bills - no comment... 14-2

Ez mindössze két vereség, de ha a legrosszabb forgatókönyv érvényesülne, vagyis mondjuk a Patriots, Ravens és Texans is begyűjtené a skalpot, és a Broncos mellé mondjuk egy másik, be nem kalkulált bukta is becsúszna, akkor is 11-5 a mérleg. Ezzel pedig egy olyan csoportban, ahol a második helyezett már most négy vereséggel áll, nem lehet veszélyben az AFC South trófea.

Saints:

10 - @ St. Louis Rams - Ezt hagyjuk. 9-0

11 - @ Tampa Bay Buccaneers - Szintén. 10-0

12 - New England Patriots - Lehet, hogy vezet majd az első félidő végén vagy 20 ponttal a NE, de nekem akkor is Saints. 11-0

13 - @ Washington Redskins - Nem lehet ellenfél. 12-0

14 - @ Atlanta Falcons - Ez keményebb dió lehet, mint amilyennek elsőre látszik, de ha a Patriotsnál nem inogtam meg, itt sem tehetem. 13-0

15 - Dallas Cowboys - És itt a mese vége. Nem hittem az idei Dallasban, de a tegnapi idegenbeli győzelmük az Eagles fölött elgondolkodtat. Húzzunk egy strigulát a sötét oldalra. 13-1

16 - Tampa Bay Buccaneers - Az előbb sem bizonytalanodtam el, még az ígéretes Green Bay elleni Buccaneers győzelem, és a jónak tűnő rookie irányító ellenére sem. 14-1 

17 - @ Carolina Panthers - A Panthers itt már csak a méltóságáért fog küzdeni, de emlékezni fognak a tegnapi meccsre, hazai pályán játszanak, és ez lesz az utolsó lehetőségük arra, hogy rákoppintsanak a csoportgyőztes orrára. Szerintem sikerülni fog nekik. 14-2

Itt is két vereség csupán, de mégis simább diadalmenetnek tűnik, mint a Colts esetében (szőrősszívű számítás szerint monjduk legrosszabb esetben 12-4)

Mindezek mellett nem merném kijelenteni, hogy ők a két leendő konferenciagyőztes addig, amíg olyan csapatok loholnak utánuk 1-2 vereséggel lemaradva, mint az idén meglepően jó Cincinnati, a Denver, a New England, vagy az NFC-ben a Minnesota és a Dallas.

Kár, hogy nincs az idén egy jó Saints - Colts meccs.

Már lehet szavazni a pro bowl játékosokra, itt a lehetőség hogy innen a világ túlsó oldaláról is befolyásoljuk némileg az eseményeket. Ha jól emlékszem tavaly is végigkattintgattam az összes kategóriát, de a végén mégis kiderült, hogy "...voters must be residents of the united States". Dühöngtem is rajta egy kicsit, mert lelkes amatőrként böngészgettem hozzá kicsit a csapatlistákat, hogy ne teljesen fogalmatlanul szavazzak (most komolyan, tudna valaki mondani mondjuk kapásból két jó defensive tackle-t a statisztikák átnézése nélkül). Most viszont minden gond nélkül megkaptam a végén a pozitív visszaigazolást: "Your vote has been recorded". Ráadásul kedvesen figyelmeztetett a rendszer, hogy annak érdekében, hogy a kedvenc játékosom bejusson a Pro Bowl-ra, szavazzak annyiszor, amennyiszer csak akarok. Kösz nem, az én kedvenc játékosom majd a superbowl-on játszik, és biztos nem akar előtte Hawaiion ugrabugrálni (ami persze az idén South Florida).

Alapvetően a Pro Bowl-t kicsit értelmetlennek tartom, de hát ha az ember nyomhatja a VOTE gombot nem bírja ki, hogy ne nyomja meg, bármi is legyen ráírva. Gondoltam megosztom a nagyérdeművel QB választásaimat (három választható konferenciánként). Ne számítson senki nagy szakmaiságra, hisz a pro bowl szavazás nem is erről szól.

AFC: Úgy döntöttem Paytonra és Tomra nem szavazok. Jön majd rájuk párszázmillió szavazat úgyis, ehhez én nem kellek. 

Matt Schaub - mert talán elkezd már működni az a houstoni gépezet, bár kicsit rozsdás még. Benne van a meglepetés, akár még az Indianapolis diadalmenetének lestoppolása is ezen a hétvégén. Ugyanakkor valójában a nosztalgia miatt szavazok rá, mert még emlékszem, amikor néha Michael Vick helyett beállt az Atlantában, és csodát láttunk. Nem kéne már egy rendes csapat Matt? Bár még így is ő az első a QB listán.

Mark Sanchez - mert tetszik a hozzáállása. Gyere fiú leigazolunk, te leszel az arca a franchise-nak, ha nem is most, hát majd pár év múlva. A jövő befektetése.

Ben Roethlisberger - mert Ben, ha ez a szezon nem is lesz valami fényes, legalább guríts majd le egy pár pohárral a többi focista sráccal a Pro Bowl után.

NFC: itt már nem csak a "szegény elesettekre" kattogtam.

Aaron Rodgers - mert egyre jobb, és tetszik az attitűdje. Ő is lehet még 10+ évig franchise arc Green Bayben.

Donovan McNabb - mert ez az támadósor a kezdeti botladozások után nagyon acélos lett, és ez az ember áll az élén. Érdemes lesz rá figyelni az idén (akár az egyike lehet azoknak, akik "nem érnek majd rá" a pro bowl idején).

Drew Brees - mert ugyan az idén alig láttam, nem tudom elfelejteni neki a tavalyi szezont. Ennek ellenére gyanús, hogy ő rá is ér majd erre túrára.

Arról pedig, hogy ennek ellenére Tony Romo, Brett Favre, vagy Philip Rivers lesz ott a Pro Bowl-on, igazán nem én tehetek.

Ha már az előző postban elkezdődött ez az európai focis összehasonlítás, engedtessék meg még egy párhuzam a Brett Favre sztorival kapcsolatban.

Tegnap az AC Milan játszott a Real Madriddal a bajnokok ligájában. Itt a világ egyik legjobb középpályása, Kaká volt a nagy hazatérő, és nem volt fújolás, sem a bevonuláskor, sem a végén. Érezhető volt a Milan játékosain, hogy tisztelik őt. Nem volt rugdosódás, még Ambrosini is, aki vagy tízszer szerelte nem mindig a legkifinomultabb eszközökkel, utána rendszeresen felsegítette a földről, néha összemosolyogtak, látszott, hogy Kaká még mindig tiszteletbeli tagja a „családnak”.

A meccs végén a közvetítést sem keverték le olyan hirtelen, mint mostanában szokás. Vártuk, hogy mi fog történni, hogyan búcsúzik egymástól a tömeg és a tékozló fiú. Kaká feje fölé emelte kezét, és körbefordulva megtapsolta a közönséget, erre hetvenezren (vagy amennyien legalábbis ott voltak még a meccs végén) tapsoltak vissza.

Ugyanez a szituáció a Lambeau Fielden, egész máshogy zajlott volna. Nem érzem, hogy az amerikai futballban benne lenne ugyanez. Brett, ha megtapsolod a Green Bay szurkolókat, mit fognak gondolni a csapattársaid? Hogy állnak majd mögéd a következő Vikings meccsen? És ha nem tapsolod meg őket, mit gondol majd a szurkoló? Tán, hogy végleg hátat fordítottál nekik, és tényleg megtagadtad a közös múltatokat? 

Ez a sport más. Itt nincs kisasszonykodás, mindig nyerni kell. Nem hozhatjuk le a meccset ikszre, ha nálunk van a labda mindenképpen menni kell előre. Mindig a pillanatnyi célért kell küzdeni. Nincsenek kategóriákkal jobb-rosszabb csapatok a ligában, melyek egyértelmű minőségi ugrást jelenthetnének egy játékos életében (Milánóban mondhatták, hogy „rendben van Kaká, mostanában nem megy túl jól a csapatnak, kinőttél minket, tudjuk ezt jól, menj, láss világot, keress egy kis pénzt, várjuk, hogy ha majd harmincvalahány leszel visszatérj még hozzánk egy kicsit levezetni”). Itt ha velünk vagy, velünk kell lenned száz százalékig. Nincs kikacsintgatás, integetés a régi haveroknak, bele kell döngölni a földbe azt, aki szembejön…whatever it takes…

De ezért is szeretjük a tojásos focit…

Soha nem ragadott magával nagyon a Brett Favre jelenség. Nem néztem (Magyarországon nem nézhettem) még a focit akkor, amikor a csúcson lehetett, minden amit tudok a múltjáról tanult dolog, és csak a szakkommentátorok tisztelettől fátyolos méltatásai építették föl a fejemben a Brett apó mítoszt. Láttam pár Green Bay meccset, amin jól játszott, de igazán sosem láthattam a saját szememmel, mitől is nőtt ő olyan nagyra minden NFL rajongó szemében. Ez nyilván korosztályos problémám...

Az utóbbi években eléggé összesűrűsödtek a dolgok körülötte (nézzük kicsit szájbarágósan de egyszerűsítve, ahogy Faragó úr mondaná, a "kedves új nézőink" kedvéért). Bejelentette, hogy abbahagyja a focit, majd mégis folytatta volna, de Green Bayben már nem lehetett, erre kissé sértődötten eligazolt a Jetshez.

Európai foci párhuzam a fajsúly érzékeltetésére - Raul a Realból eligazol valamilyen semleges területre, másik országba, stb.

Brett egy közepesen sikerült szezon után megint nem nagyon tudja, hogy mit is csináljon...abba kéne hagyni, mondhatják otthon...de gondol egy nagyot, leszerződik az ősi rivális Vikingsel.

Európai foci párhuzam - Raul a Realból szezon közben átigazol a Barcelonához, nem kér fizetést, nyilvánosan elégeti a királyi mezt és leköpködi a Bernabeut. 

Majd most vasárnap pályára lép a klub ellen, melynél vagy tizenöt évig játszott, mindent ott nyert meg, amit megnyerhetett, az összes rekordját ott állította föl, szerették, imádták, bálvány volt. És mi lett? Szórt nekik 4 touchdown-t, oda-vissza felszántotta velük a pályát.

Amikor bekocogott a pályára a lila Vikings mezben, én nem tudtam megállapítani, hogy tapsolnak vagy fújolnak. Belenézett a kamerába és kacsintott egyet. Azt gondolhatta: "Fújoljatok csak gyíkok, visszajöttem...nincs probléma...bírtam itt lenni nagyon, szeretlek még titeket most is. Mutatni fogok valamit amit rég nem láttatok, hisz tudjátok, ide mindig nyerni jövök..."

Mindemellett, kicsit talán lehetett volna visszafogottabban ünnepelni a két utolsó TD-t. Elegáns lett volna, de biztos csak az európai vérem intené mérsékletre Brett apót, az amcsikat ez valószínűleg nem zavarja. A végén egyébként azért lehetett látni sok zöld mezes szurkolót is állva tapsolni...welcome home Brett...

Ezzel a bejegyzéssel a szerző célja, hogy lerakja a nullkilométerkövét egy sikerre ítélt, egyedülálló és hiánypótló blognak, mely új csillagként ragyog majd a hazai sportsajtó egén, betöltve azt a tátongó hiátust, mely az amerikai futball eseményeinek hazánkban is régóta vágyott szubjektív témafeldolgozásában tátong!

Standing ovation...

A teljesség kedvéért, ezzel a bejegyzéssel a szerző valós és egyetlen célja, hogy kipróbálja, vajon kilóg-e ez a szöveg a hirtelen összetákolt blogháttérből...a szemét...hát persze, hogy kilóg...

...de már meg is van gyógyítva, indulhatunk...mostantól több komolyságot...első és tíz!